Kisnyúl és a szivárvány

Kisnyúl mindig kíváncsian néz az égre, amikor eláll az eső.

Szereti, amikor a nap előbújik, mert jókedvre deríti őt, és tudja, hogy ha szerencséje van, megpillanthatja a szivárványt.

Azt mondja, a szivárvány a nap és a víz ölelése – és pont ott születik, ahol két világ összeér.

Amikor meglátja, mindig felcsillan a szeme, és örömében táncra perdül.

Egyszer meg is próbálta elérni a szivárvány végét, de hiába szaladt, az valahogy mindig egy picit messzebb volt.

Sebaj, gondolta, a szivárvány nem azért van, hogy elkapjuk, hanem, hogy emlékeztessen:

a viharok után is jöhet valami gyönyörű.