Nyaralunk.
Annyi élmény van, napi többszáz kép …. jó lesz visszanézni őket a gépen, szelektálni, párat előhívatni. A legjobbak mennek a falra, lesz viszont egy csomó, ami albumba megy. Igen-igen, fotóalbumba.
Ezer éve “nem szokás”. Rondák és bazinagyok a kereskedelemben kapható albumok.
Nem csoda, hogy semmi kedvem használni őket. És nagyon megértem a scrapbook rajongókat, hogy maguk készítenek albumokat – emellett a felhozatal mellett.
Viszont őszintén, nekem a scrapbook kicsit sok. Kicsit túl sokszor virágos, túl sokszor romantikus, túl sokszor usedlook. Vagy retró. Vagy csak nem passzol a mi lelkivilágunkhoz.
Persze, az a jó benne, hogy olyanra alakítjuk, amilyet mi szeretnénk, de valahogy kevés olyan példát látok készen, ami túlzásoktól mentes.
Én újra elkezdtem albumokat készíteni – pont a képeink és emlékeink miatt – alapvetően teljesen minimálban gondolkodva. Kiderült, hogy bőven van erre igény másoknál is.
Többségük A4 fekvő formátum, 10+1 vastag lappal, aminek mind a huszonkét oldalát tele tudod ragasztani nem csak fotókkal, de mehet bele a belépőjegy és a karszalag is 😉 A lapokat pausz választja el egymástól, pont mint egy valódi klasszikus fotóalbumban.
Mutatom a monokrómokat és a minimálokat itt, de elárulom, készült most is megrendelésre 2 darab, aminek a borítója a babanaplókkal egyező – két kislegény fotói kerülnek majd bele, meg minden olyan, amit a szülők fontosnak gondolnak. Szóval, bőven vannak még lehetőségek ebben az album ügyben – bátran írjatok (karlalina01@gmail.com), ha úgy érzitek, szeretnétek egyet – kitalálunk valami igazán jót!
A képeken látható albumok közül a szürke szépség az Ági Szabó Photography kérésére készült, teljesen egyedi méretben és kivitelben, megismételhetetlenül. Minden másra nyitott vagyok 😉