Hálás dolog, hogy ‘anyáknapja’ éppen tavasszal van – zsongás a levegőben, nappal meleg szelek hozzák a milliónyi kis virág illatát, csupa madárhang minden. Legjobban ilyenkor a réteket szeretem, a friss harsogó zöldet, telistele gombocskával, pitypanggal – na meg a virágzuhatagokat a vadcseresznye és szilvafákon.
Ezek után nem meglepő talán, milyen lett az idei anyáknapi köszöntőm.
Olyan, mint az apró ‘ilyenolyan’ koszorúk, amiket a fűben rohangálva fonogattunk gyerek korunkban. Kis kócos, apró virágos, színes, üde. Telistele szeretettel.
Háromféle lett belőle. Mert van, akinek Anya, van akinek Anyu … és ott vannak a Mamák is.
Én például Anya vagyok, vagy Anyika, esetleg Annyió 🙂
… és a nagymamák, dédik …
Paraméterek: 300-as matt műnyomó, kerekített sarkok, felnyíló kivitel (4 oldal), színben passzoló boríték, különleges méret és forma!
Vélemény, hozzászólás?