2020-ban a nyár … az egy kicsit más lesz, mint ahogy megszoktuk
Rengeteget gondolkodtam – jó vicc, több, mint 9 hete van min agyalni – miközben itthonról menedzselem a kis világom.
Ellentmondásos kissé, hogy saját egyéni épkézláb gondolatra kb. éjjel jut idő, de akkor viszont sok. Szóval, gondolkodtam az idei nyáron (is).
Csodálatos helyeken jártam már, és itt nem kell a világ másik felén lévő elefántsimogatókra gondolni, se nagy falra, se felhőkarcolókra.
Voltam viszont 3000km-es körben rengeteg olyan helyen, ami újat adott, ami kicserélt bennem valamit, ami feltöltött. Megismertem népeket, kultúrákat, embereket – gazdagodtam minden út által.
Sosem nyaraltam úgy, hogy „csak” feküdtem egy parton, sosem aludtam szállodában (jé, tényleg, utoljára munka ügyben jártam hotelben 😀 ), keveset ettem drága éttermekben.
Viszont gyalogoltam egy nap alatt 28 km-t Liszabonban, hogy sokezer zugába bekukucskáljak, vegyek magamnak egy eredeti Emilio Braga naplót.
Jártam sürgősségin Szlovéniában, miután egy bringával 4 méteres repüléssel beleszálltam a Bohinj-i tóba.
Együtt ebédeltem egy albatrosszal és a családommal Velence egyik turistáktól teljességgel védett sikátorában (valószínűleg valakinek a magánterületén, de egyikünkre sem szólt rá senki).
Végtelenszer ettem bureket az összes déli szomszédos országban, és lett új kedvencem a pljeskavica kajmakkal Újvidéken.
Minden évben eljutottam egyszer hógolyózni, egyszer messzire nézni a mesébeillő Zakopanéba.
És még olyan sok minden volt, ami most eszembe se jut hirtelen.
Eközben itthon
nagyon aktívan teltek a hétvégéink, a nyaraink – értékes, érdekes barátainkkal, családtagjainkkal. Tök mázlisták vagyunk, éppen elég jó barátságunk van, a gyerekeink barátainak a szülei a mi barátaink is és a mi barátaink gyerekei a gyerekeink barátai is – ami bonyolultnak hangzó, de remek helyzet.
Balatonon, Dunán, Tisza tavon, Szigetközben, Jászságban is sokat bóklásztunk, olyan helyek vannak, hogy őrület, mindet lehet szeretni és biztos vagyok benne, hogy Neked is vannak kedvenceid!
Amikor ezekre gondoltam, először kicsit elkeserített, hogy idén ebben nem tudom, mennyi részünk lehet …
Elővettem a képeket, elkezdtem rendezgetni a digitális gyűjteményt, és vágytam arra, hogy papír alapon is meg legyen egy csomó ezekből. Rájöttem, hogy ha vannak kinyomtatott képeink, emlékdobozaink, mellé ülhetünk, sztorizhatunk, nevethetünk – akkor ugyanúgy él bennünk minden megélt pillanat. Még a 7 éves is emlékszik, mi minden volt 3-4 éve.
Ha csak minden emléknek egy apró noteszt szentelünk, beleragasztva pár fotóval, jeggyel, blokkal, cimkével – és odaírjuk hozzá a gondolatainkat – az olyan lesz, mint egy utinapló.
Utólagos Utinapló 😀… nem is hangzik olyan rosszul
Tini koromban írtam igazi nyaralós naplót, rajzoltam is bele, magyarán utinapló volt az, csak akkor nem így hívtuk – de a műfaj él, más kérdés, hogy nekem erre semmi időm – gondoltam pár hete.
Viszont most úgy döntöttem, heti egyet össze tudunk rakni a kalandjainkról. Lehet olyan is, hogy a gyerekekre hagyom, mondják meg ők, mi volt nekik abban, ott, akkor a leglegleg. Apró kis szubjektív albumok, skicckönyvek, füzetek, naplók.
Mi most a déemben nyomjuk ki a képeket, mert egészen piciben is tök vállalható minőségű képek és kollázsok jönnek ki az automatából, de ez igény szerint behelyettesíthető.
Olyan papírárut akartunk tervezni, ami szerethető, egyszerű, strapabíró és mindenképp a nyarat juttatja az eszedbe.
Mindannyian bizonytalanok vagyunk most ezt a nyarat illetően. Az eddigiekről viszont biztos vannak emlékeink.
Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.
Pam Brown
Mindegy, hogy a régebbi eseményeknek szentelsz most nagyobb figyelmet, vagy az idei nyarat szeretnéd a korlátozott lehetőségekhez mérten is tartalmasan eltölteni, ezek a noteszek a maguk zsebbe passzoló A6 méretével, 92 oldalával bőven adnak helyet egy-egy rendhagyó mini emlékkönyvnek, naplónak.
A kis noteszek oldalai 80 grammos papírból készültek, borítójuk 300 grammos kartonból, matt fóliával és erősen lekerekített sarkokkal – hogy azt is bírja, ha folyton zsebben vagy táskában hordod.
Rajzolsz, firkálsz, festesz? És a mixed media?
Neked nem elég az A6, ez fix. A fekvő A5 formátumú, horizontális spirál skicckönyvbe épp ezért 140 grammos savmentes papírokat fűztünk, és 120 oldalad van naplózni! A borítója ennek is 300 grammos karton, matt fólia bevonattal, és szintén centis kerek sarok – mint minden praktikus füzetünknél – így nem lesz szamárfüles.
Ezeknek az eleje és a háta különböző mintájú borítóval készült, amik stílusban, színben passzolnak egymáshoz, de mégis csavarnak egyet a dolgon.
Rengeteg tartalom fér bele.
Hamarosan meg is tudjuk mutatni, mert itt is készülnek utólagos naplók füzetbe, skicckönyvbe.
Addig is – mivel minden az utinapló, skicckönyv, notesz készen van – felkerültek a shopba, ahol már tudtok belőlük rendelni.
Szívesen megnézném, hogyan naplóztok idén! Igérem, mi is igyekszünk mutatni ezt-azt.
Kívánom, hogy a lehetőséget idén is megtaláljátok, és legyen bármilyen helyzet is, álljon akárhogy is a feje tetejére a világ – legyenek olyan vidám pillanataitok, amiket megörökítésre érdemesnek találtok és amikre szívesen fogtok visszaemlékezni.
És őrizzétek meg a humorérzékezeteket.
Én épp pár hete nevettem nagyon, amikor a telefonomban a képeket nézegettem. Az okos ugyanis albumokba rendez és felajánl opciókat, hogy mi szerint tegye ezt. Én elsőre a „hely„re nyomtam és még képes voltam meg is lepődni azon, hogy jé, minden jelentősebb esményem cimkéje az „Otthon”
… nahát, hiszen akkor már 4 hete otthon voltam? 🙂
Rá kellett jönnöm, hogy igenis otthon is nevetünk, otthon is játszunk, olvasunk, edzünk, sütjük a nyárson a pillecukrot, rajzolunk, palántázunk, főzünk és eszünk együtt. És pillanatnyilag ez így rendben is van. Mert nem lesz mindig így. De ha ezekben az időkben is van, ami jó, azt észre kell vennünk és meg kell jegyeznünk.
Vélemény, hozzászólás?